Borbély Jolán
Született 1928-ban elhunyt 2018. március 23-án
Az 1982-ben alakult Népművészeti Egyesületek Szövetsége alapító tagja és haláláig alelnöke.
Díjai:
1990 Életfa-díj
1995 Király Zsiga-díj
2001 Aranykoszorú-díj
2006 A Magyar Kultúra Lovagja
2008 Bessenyei György-díj
2009.Kölcsey Ferenc díj
2011 Príma-díj
2016 Erdélyi Zsuzsanna-díj
2017 Martin György –díj
Kedves Joli Néni!
A halálhíred megdöbbentet, holott már Te ősszel a magad módján jelezted, hogy el fogsz menni. Az utolsó telefonbeszélgetésünknél elbúcsúztál, szavak nélkül tudtomra adtad, hogy még látni szeretnél. Meggyőződésem, hogy nem csak velem akartál találkozni, elköszönni, hanem mindazokkal, akikkel a sok közös élményed, és sok – sok munkád összekötött, és ilyenek rengetegen voltunk.
A népművészet nagyasszonya voltál és lelkünkben az is maradsz.
Sok mindent köszönhetünk Neked, amelyet egyedül, vagy társakkal együtt elindítottál, kezdeményeztél, megvalósítottál.
Te voltál az egyike azoknak, akik felfedezték, hogy csak úgy maradhat fenn az élő népművészet, ha újratanuljuk. Határozottságoddal és fáradhatatlan energiáddal megalapoztad a hímző, szövő képzések tematikáját és bátorítottál bennünket, hogy segítségeddel indítsuk el a kurzusokat.
Te voltál az, aki gondoltál a gyerekekre. Tudtad, hogy a XX. század végén ennek a korosztálynak is meg kell ismerkedni őseink gyerekjátékaival. Ma már természetesnek tűnik, hogy népi játszóházak sora működik az országban, de ha Te ezt nem találod ki, talán ma is csak egy fogalom lenne.
Te voltál az, aki az ország számtalan helyén megrendezett zsűrizésnél nagy türelemmel, tapintattal ugyan, de határozott mederben tartottad a tiszta forrásból merítés szellemiségét.
Te voltál az, aki ötletet adtál számtalan országos rendezvény meghonosításához és gondolataiddal, konkrét cselekedettel segítetted azok életben maradását.
Te voltál az, aki rádöbbentettél bennünket arra, hogy a határon túl élő kézműveseknek szükségük van magyarországi képzőhelyre, vagy éppen fontosnak tartottad, hogy a határon túl meglévő értékekkel megismerkedjenek a magyar kézművesek. A folyamat több mint 30 éve tart.
Nem tudjuk és nem is akarjuk elfelejteni, a szívből jövő, hasznos tanácsaidat, amellyel segítetted az országban élő népművészek munkáját.
Nem tudjuk és nem is akarjuk elfelejteni, a határozottságodat, a keménységedet, az igazságosságodat, a következetességedet, amely mindig a népművészeti értékeket szolgálta.
Nem tudjuk és nem is akarjuk elfelejteni, emberségességedet, amely bölcsességedből fakadt, s hogy minden szituációban megtaláltad a legjobb megoldást.
Nem tudjuk és nem is akarjuk elfelejteni, tanításaidat, melynek az volt az alapja, hogy csak úgy lehet eredményes egy ember, egy szervezet, ha azt a munkát, amelyet felvállalt, szolgálatnak tartja.
A nyolcadik x-et már elhagytad, de még mindig fiatalos lendülettel vettél részt a közös munkánkban. Csodáltuk tájékozottságodat, ötleteidet, kezdeményező készségedet.
A szaktudásod, az igazságosságod, a fáradhatatlanságod, a keménységed az emberséged példa volt számunka.
Nem beszéltél a szeretetről, azt éreztetted velünk. Ha bármikor tanácsért fordultunk hozzád, Te mindig nyitott voltál és mérlegeltetted velünk a lehetséges megoldásokat. Soha nem fukarkodtál az egyszerű bölcseletekkel.
Kedves Joli Néni!
Bízom benne, hogy tudtad, hogy nagyra becsülünk és szeretünk téged, ezt most már csak múlt időben tudjuk megfogalmazni.
Elfáradtál, pihenj csendesen. Kérjük a jó Istent, vegyen oltalmába, tárja ki kapuit a nyugodni vágyó lelked előtt!
A szívünkben megmaradsz. Fájón őrizzük emléked.
Budapest, 2018. március 23.
Pál Miklósné
elnök
Joli néni a tagság körében